Kannibalizáció: amikor a saját oldalaid szorítják egymást

Két oldal ugyanarra a keresésre nem duplázza az esélyt, hanem megosztja az erőt. A kereső egy keresésre jellemzően egy oldalt hoz be egy domainről — így a két félkész oldalból nem lesz egy erős, csak két gyenge, amelyik felváltva jelenik meg, és egyik sem jut az első oldalra.

Mi történik valójában

Az intuíció azt súgja, hogy ha két oldalad is szól ugyanarról, akkor kétszer akkora az esély, hogy valamelyik előrekerül. A keresők viszont nem így működnek: egy keresésre jellemzően egy oldalt hoznak be egy domainről, mert a találati listát változatosnak akarják tartani.

Ebből az következik, hogy a két oldal nem összeadódik, hanem osztozik. Osztoznak a rájuk mutató hivatkozásokon, a belső linkeken, és azon a bizalmon is, amit a téma köré építettél. Az eredmény két közepesen erős oldal ott, ahol egy erős kellene — és mivel az első oldalra kerüléshez küszöb van, a két közepes gyakran egyiket sem viszi át rajta.

Van egy második, kevésbé látható kár is: a kereső bizonytalanná válik. Ha hetente váltogatja, melyik oldaladat mutatja, akkor egyik sem tud stabil pozíciót építeni, és a teljesítmény hullámzik. Ez a hullámzás önmagában is árulkodó jel.

Hogyan ismerd fel

A Search Console teljesítmény-jelentéséből néhány perc alatt kiderül. Szűrj egy konkrét keresésre, majd nézd meg az oldalankénti bontást. Ha egyetlen keresésre több oldalad is megjelenéseket kap, akkor kannibalizáció van.

Három jelet érdemes keresni. Az első: váltakozás — hol az egyik, hol a másik oldal kap megjelenést ugyanarra a keresésre. A második: stagnáló pozíció a 8-20. helyen hosszú ideje, javulás nélkül. A harmadik: az az oldal jelenik meg, amelyiket te nem szántad erre — jellemzően egy régi blogcikk a szolgáltatásoldalad helyett. Ez utóbbi a legdrágább, mert a cikk nem is tud eladni.

Van egy negyedik, közvetett jel is: ha egy témában sok cikket írtál, és a forgalom mégsem nő arányosan. Ilyenkor érdemes megnézni, hány különböző oldalad jelenik meg ugyanarra a néhány keresésre. Gyakran kiderül, hogy tizenöt cikk valójában négy kérdés köré épül, tehát a tizenötből tizenegy egymást szorítja. Ez a felismerés kellemetlen, de olcsó: a feloldás után ugyanaz a tartalommennyiség sokkal többet hoz, új írás nélkül.

Amikor nem baj

Nem minden átfedés kannibalizáció. A döntő kérdés nem az, hogy hasonló szavak vannak-e a két oldalon, hanem az, hogy ugyanaz a szándék áll-e mögöttük.

Ha az egyik oldal azt magyarázza, mi az a szolgáltatás, a másik pedig azt, hogy nálad mennyibe kerül, akkor ez két különböző kérdés két különböző pillanatból — még ha a szavak átfedik is egymást. Ezek megférnek egymás mellett, sőt segítik egymást, ha összekötöd őket hivatkozással. Baj csak akkor van, ha mindkettő ugyanarra a kérdésre válaszol.

A négy feloldás

A táblázat utolsó oszlopa a legfontosabb. A visszafordítható megoldásokkal érdemes kezdeni: ha nem működnek, még mindig ott a másik kettő. Fordítva nem igaz.

1. Szándék szerinti szétválasztás

A leggyakrabban ez a helyes válasz, és ez az, amire a legkevesebben gondolnak. Ahelyett, hogy megszüntetnéd az egyik oldalt, mindkettőt élesebbé teszed egy-egy különböző kérdés felé.

Példa: ha két oldalad is a „költség” témát célozza, akkor az egyik szóljon arról, hogy mennyibe kerül a szolgáltatás díja, a másik arról, hogy mekkora keret kell összesen. Ez két külön kérdés, két külön kereséssel — és amint ezt a címben, a bevezetőben és a szerkezetben is egyértelművé teszed, a kereső is szét tudja választani őket. Ilyenkor a végeredmény jobb, mint az összevonás lett volna: két oldal, két külön keresésre.

A szétválasztás akkor sikeres, ha a két oldal címe és bevezetője olyan világosan különbözik, hogy egy olvasó is meg tudná mondani, melyik melyikre válaszol. Ha ehhez neked is gondolkodnod kell, akkor a keresőnek sem fog menni. Praktikus ellenőrzés: írd le egy mondatban, hogy melyik oldal kinek szól és milyen pillanatban. Ha a két mondat között nincs érdemi különbség, akkor nem szétválasztásra van szükség, hanem összevonásra.

2. Összevonás

Ha tényleg ugyanaz a kérdés van mindkét oldal mögött, akkor az összevonás a helyes lépés: a gyengébb tartalmát beépíted az erősebbe, a gyengébb címéről pedig állandó átirányítást teszel az erősebbre.

Két dolgot érdemes előtte megnézni. Az egyik, hogy melyik oldal hoz ma több megjelenést és kattintást — azt kell megtartani, akkor is, ha a másikat te jobbnak tartod. A másik, hogy melyikre mutat több külső hivatkozás. A kettő nem mindig ugyanaz, és ilyenkor a hivatkozások számítanak többet, mert azok nehezebben pótolhatók.

3. Alárendelés

Ez a legkisebb munkával járó megoldás. Nem szüntetsz meg semmit — csak egyértelművé teszed, melyik a fő oldal. A gyengébb oldalról hivatkozol az erősebbre, a belső linkjeidet az erősebbre irányítod, és ahol lehet, a menüből is az kerül elérhető helyre.

Ez akkor jó választás, ha a gyengébb oldal önmagában értékes az olvasónak, csak nem ő a fő cél. Ilyenkor a kannibalizáció fokozatosan feloldódik, mert a belső jelek egy irányba mutatnak — és mindezt anélkül, hogy bármit is elveszítenél.

Melyiket válaszd

A döntési sorrend egyszerű. Először kérdezd meg: tényleg ugyanaz a szándék? Ha nem, akkor szétválasztás — ez a leggyakoribb és a legkevesebb kockázatú. Ha igen, akkor a következő kérdés, hogy a gyengébb oldal ér-e valamit önmagában. Ha igen, alárendelés; ha nem, összevonás.

Törlésre csak akkor van szükség, ha az oldal se forgalmat, se értéket nem hoz, és nincs mit átvinni belőle. Ez ritkább, mint gondolnánk — még egy gyenge oldal is szokott tartalmazni egy-két olyan bekezdést, ami az erősebbet gazdagítja. Törlés esetén pedig soha ne maradjon halott cím: mindig menjen átirányítás a legközelebbi értelmes oldalra, különben a rá mutató hivatkozások értéke is elvész.

Végül egy megelőzési szempont, mert ez olcsóbb, mint bármelyik feloldás. Új cikk írása előtt egyetlen kérdést érdemes feltenni: van-e már olyan oldalam, ami erre a kérdésre válaszol? Nem hasonló témára — pontosan erre a kérdésre. Ha van, akkor a helyes lépés nem az új cikk, hanem a meglévő bővítése.

Ez azért nehéz a gyakorlatban, mert az új cikk kézzelfoghatóbb eredmény: van dátuma, van címe, meg lehet mutatni. A meglévő bővítése nem látványos, viszont hetek alatt hat, míg egy új cikk hónapokat vesz igénybe — és ráadásul kockáztatja, hogy a saját régi oldaladat szorítja ki. A tartalomtervben ezért érdemes külön sorként szerepeltetni a bővítéseket, különben mindig az új cikk nyer.

És egy megjegyzés a türelemhez: a feloldás hatása nem azonnali. Az összevonás vagy a szétválasztás után két-hat hét, mire a kereső újraértékeli a helyzetet, és ez alatt az idő alatt a számok akár rosszabbak is lehetnek átmenetileg. Ez normális, és nem ok a visszacsinálásra — a visszacsinálás ugyanis még egy bizonytalan időszakot indít el.

A gyakorlatban ezért érdemes a feloldást egyszerre csak egy témakörön elvégezni, és megvárni az eredményt, mielőtt a következőhöz nyúlsz. Ha egyszerre öt helyen avatkozol be, és a számok romlanak, nem fogod tudni, melyik lépés okozta.

Kapcsolódó: Duplikált tartalom veszélye · Régi cikkek frissítése · Hány cikk kell ahhoz, hogy lássanak? · Mit nézz a Search Console-ban?