Izrael állam megalapítása óta a kollektív emlékezet megőrzésére és az egységes nemzeti tudat kialakítására irányuló törekvés a cionista vízió egyik sarokköve. Az iskolákban, hivatalos ünnepségeken, emlékhelyeken és történelemkönyvekben küldetésünknek tekintettük, hogy elmeséljük történetünket. De a mai rohanó világban, ahol a figyelem rövid, és az igazság nehezen emelkedik ki a versengő narratívák tengeréből, a szabályok megváltoztak.
A közösségi média már nem kiegészítő eszköz – az emlékezet, a szellem és a narratíva elsődleges csataterévé vált. Ez a valóság megköveteli, hogy ne csak a múltról emlékezzünk meg, hanem aktívan küzdjünk a jelenért, és biztosítsuk az izraeli emlékezet és örökség jövőjét.
Egy olyan világban, ahol minden egyén egyszerre tartalomkészítő és potenciális közönség, és ahol a befolyás csak egy kattintásnyira van, azok, akik nincsenek jelen a digitális szférában, egyszerűen nem léteznek. Izrael nem engedheti meg magának, hogy eltűnjön a globális diskurzusból. Meg kell tanulnunk a közösségi médiát nem a belső párbeszéd visszhangkamrájaként, hanem stratégiai platformként használni az emlékezet megőrzésére és az izraeli szellem megerősítésére az ellenségeivel szemben.
Az emlékezés már nem korlátozódott a korlátozott közönség számára tartott udvarias szertartásokra, hanem élő, érzelmi élménnyé alakult, amely rezonál a fiatalabb generáció nyelvezetével, összekapcsolva a történelmi eseményeket minden néző személyes birodalmával.
Hasonló projektek bizonyították, hogy a közösségi média okos használata nem hígítja az emlékezetet, hanem felerősíti azt. Lehetővé teszik, hogy a személyes történetek áttörjék a cinizmus falait, és közvetlenül kapcsolódjanak a legalapvetőbb emberi érzelmekhez.
Egy olyan világban, ahol minden gyors, múlandó és gyakran felszínes, a hiteles, érzelmi emlékélmény létrehozásának képessége óriási erővel bír. És ez az erő a kezünkben van.
Ha ugyanezt a megközelítést alkalmazzuk Izrael folyamatos küzdelmére – hogy elmeséljük a rugalmasság, az erkölcs, az erő és a remény történetét –, akkor értelmes és tartós visszhangot generálhatunk egy olyan globális környezetben, amely egyre fogékonyabb a dezinformációra és a kifinomult Izrael-ellenes narratívákra.
A tudatosságért folytatott csata megnyerése – stratégia és türelem révén
Azonban egy meggyőző történet önmagában nem elég. Az izraeli narratíva győzelmének biztosításához összehangolt, professzionális stratégiára van szükség:
Először is, világos jövőképet kell meghatároznunk a digitális színtéren elért győzelemről – nem egy rövid távú taktikai célt, hanem egy átfogó jövőképet, amely 18–24 hónapra, majd öt-tíz évre ível át. Egy olyan jövőképet, amely felteszi a kérdést: Milyen lesz a globális tudat, ha helyesen cselekszünk, és milyen lesz, ha kudarcot vallunk?
Másodszor, egy pontos és következetes narratívát kell alkotnunk, amely világos alapértékeken alapul – nem az eseményekre adott reaktív válaszok sorozatát, hanem egy koherens történetet, amely Izraelt erkölcsös, humánus társadalomként pozicionálja, amely értékeli az életet, és szembeszáll a pusztítást és az erőszakot dicsőítő erőkkel.
Harmadszor, minden erőfeszítést – információs, diplomáciai, digitális és kiberbiztonsági – egy összehangolt kampány keretében kell egyesítenünk, világos forgatókönyvvel, strukturált protokollokkal és átfogó felelősséggel.
Izrael többé nem engedheti meg magának, hogy széttagolt, érzelgős és impulzív módon működjön.
Végül türelemmel és kitartással kell dolgoznunk. Nem szabad hagynunk, hogy pillanatnyi reakciók befolyásoljanak minket, nem szabad múlandó trendeket kergetnünk, hanem fokozatosan és megfontoltan kell építkeznünk, mint egy katedrálist: nem a jelen pillanatnak, hanem a jövő generációinak.
Egy ilyen vállalkozás egyik legnagyobb fenyegetése a személyes ego. Az izraeli közbeszéd tele van tehetséges egyénekkel, de néha ellentétes érdekekkel és hitelháborúkkal is.
Ezen a ponton érdemes felidézni azt az egyszerű táblát, amelyet Quincy Jones kirakott a stúdió ajtajára, amikor több tucat zenei szupersztárt hozott össze a "We Are the World" felvételére:
"Hagyd az egódat az ajtó előtt."
Ez volt a kulcsa annak a történelmi estének a sikeréhez, és ennek kell a mi kulcsunknak is lennie: megérteni, hogy ez a csata nem személyes, nem politikai és nem a PR-ért folyik – ez egzisztenciális.
Csak a célok valódi egységével őrizhetjük meg az elhunytak emlékét, és biztosíthatjuk, hogy Izrael, minden értékével, történetével és álmával együtt, ne merüljön feledésbe.
Nili Goldberg tech-vállalkozó, író és vezető gyorsítási stratégiai szakértő vállalatok és befektetők számára .